Gábor ma megkérdezte, hogy mi volt a legnehezebb abban, hogy nekiugorjak az életmódváltásnak meg az edzéseknek igazán.

Tudjátok mi?

Anettet meg őt felkeresni, először lemerészkedni a terembe.

Már-már mániákusan kerültem és kerülöm még mindig a tükröket, a tükörfalak pedig folyamatosan cincálják a komfortzónámat, nem véletlen, hogy Gábornak is rengeteget kell mondania, hogy nézzem magamat, miközben csinálom a gyakorlatokat. 

Ezt baromi nehéz lesz megszokni, valószínűleg addig, amíg nem látok igazán komoly változást magamon, ez egy örök csata lesz.

Ma mosolyogtam

Mosolyogva edzettem, izzadva, grimaszolva, mindent bele adva, mert ha fáj és nehéz, az csak még több ok a mosolyra.

Mert jó itt. Nagyon. Ez lesz az új szenvedélyem.

Apró siker, hogy az edzés után a Sparban begyűjtött csokis sütit átgondoltam hazáig, így egy padon végezte. Remélhetőleg szereztem egy jó estét egy éhes embernek.